Bizonytalan biztonság - 2.fejezet
Szembesítés
A számos képen értelmezhető izgalommal fűtött hétvégét követő még fájdalmasabb visszacsöppenni a rideg, szürke, monoton hétköznapokba.
Szombat reggel két gyönyörű férfi ölelő, meleg, otthonos karjába bújva ébredtem. Ahogy figyeltem mélyen alvó, kisimult arcukat, akkor először éreztem, hogy a szívemet békesség járja át, olyan volt, mintha hazaértem volna. Majd néhány álmodozó pillanattal később visszaszökött az agyamba a valóság. Nem egy ábrándokat kergető tinédzser vagyok, aki abban a meggyőződésben él, hogy szembe tud szállni az egész világgal. Múlt este jöttem rá, hogy belefáradtam abba, hogy folyamatos jelleggel igazoljam, bizonygassam, hogy ki vagyok, egy ilyesfajta hosszú távú kapcsolat állandó ilyen akadályba ütközne. Huszonhat évemből tizenhatot azzal töltöttem, hogy magyarázkodtam, kijavítottam a velem kapcsolatos hibás meglátásokat, többé nem fog érdekelni ez az egész sztereotip lekezelés, ugyanakkor nem kívánok több támadó felületet nyújtani a köznép számára. Elég volt! Összességében átfutva ez okból döntött a józan ész a szív sugallatával szemben. Újfent.
— Tuan a nagyfőnök hívat az irodájába! - lépett be az étkező helyiségbe Steven. A pénteken történtek óta elenyésző számban néhány kolléga és kollegina üzenet formájában bocsánatot kért az illetlen viselkedésért, amely számomra ugyan sok helyzetben mesterkélt hatást keltett, de legalább ennyivel megtiszteltek. Steven nem tartozott ezek közé az emberek közé, sőt mintha a mai napon jóval nagyobb arccal pocskondiázna a hátam mögött. — Vágjátok pénteken amikor hisztirohamba tört ki, mint egy picsogó punci, pont akkor érkezett meg Mr.Seon. Tuti hallotta az egészet és most lehordja! - fennhangon csámcsogva, mintha nem abban a pillanatban léptem volna ki az étkező helyiségből, kezdte el mondandóját.
Ostoba, szinte már gyerekes gondolat azt feltételezni, hogy csak azért, mert munkaidő után egy étteremben ki mertem állni teljesen jogosan a saját igazam mellett már egyből le fogják harapni a fejem. Ha így is volna, legalább egy végső indokkal elhagynám ezt a helyet. Kíváncsian várom, hogy Steven mikor fog rádöbbenni, hogy ez egy munkahely, nem pedig a középiskola, ahogy azt is, hogy mikor fog egyenes arányosan növekedni a korával az érzelmi és értelmi intelligenciája is. Ez nem arról szól, hogy ki milyen értékeléssel diplomázott, hanem hogy a papír mellé adtak-e alapvető műveltséget is. Elég erősen kétlem, ahogy az is, hogy valaha elolvasott legalább egy könyvet is.
Bármily ironikusan cseng is, amióta itt dolgozom egyszer sem jártam a “nagyfőnök” irodájában, de még az emeleten sem. Amikor elbírálták az önéletrajzomat és interjúztattak mind-mind a HR-esek végezték, csak az első munkanapon ismertem meg a közvetlen főnökömet is, így oka vesztetté vált a legfelső emelet közelébe is tévednem. Kilépve a liftből az egész tér ugyanazt a letisztult hatást keltette, mint az épület többi részén. Ablaküveg fal, ahonnan beszűrődött a borongós felhők szűrte napfény, egyhangú világosszürke falak, melyeken sorakozott egy-két tájkép vagy éppen a sarokba húzódott cserepes virág.
— Miben segíthetek? - egy kedélyes mosolyú hölgy fogadott alig pár méterre egy hatalmas íróasztalnál.
— Jó napot! Mr. Seon-hoz jöttem, Tuan Tonkin vagyok. - a fiatal lány azonnal felpattant, kötött egyberuhája kirajzolta kerek pocakját.
— Igen, már várják önt! - elragadó tekintettel kopogott be az asztala mögött húzódó irodába, a küszöbön kívül vártam, míg értesítette főnökét az érkező vendégről, majd beléptem.
Megmerevedtem.
Villámként csapott belém az a bizonyos félreértelmezhetetlen felismerés. A hideg borzongató érzése végigfutott a gerincem vonalán, megborzongtak végtagjaim, libabőr jelent meg bőröm felületén. Az ébenfekete haj, az összetéveszthetetlen sötétbarna szempár, amely mintha belelátott volna a szívem legmélyebb bugyraiba; úgy ült a gurulós irodai székbe, szétterpeszkedve, hátra dőlve, mint a világ legmagabiztosabb személye. Mellette kihúzott háttal, csintalanul szikrázó szürkéskék szemmel, pimasz, fülig érő mosollyal álldogált a göndör. Szőke haja most megzabolázva egy csattal fel volt tűzve, öltöny helyett egy bő, baggy, szaggatott zöld farmer és egy szűk, testhez tapadó fekete hosszú ujjút viselt. Cinkosan összemosolyogtak.
— Szia, szépfiú! - dugta zsebre a kezét a göndör.
Az elmúlt években talán először torkomra forrt a szó. Lelki szemeim előtt pörgött le minden. Világossá vált számomra, hogy az agyam hátsó kis zuga miért is fújt riadót. Én komolyan hancúroztam Edward Seon-nal a főnökömmel és Jackson Young-gal a Vogue toplistás modelljével és az egészből semmit nem voltam képes felfogni? Hosszú ideje először azt hiszem sokkot kaptam. Megtámaszkodtam az asztallal szemben lévő szék háttámlájába, hogy mély levegőt véve rendezni tudjam a vonásaimat.
— Hivatott uram. - krákogva minden higgadtságomat összeszedve. Kihúztam magam és rendeztem árulkodó arcom. Kihívással telve fűzte össze ujjait maga előtt Edward.
— Igaz is. - kezdte — Tudomásomra jutott, hogy a vállalatomnál, főleg az ön osztályán erős faji megkülönböztetés kapott szárnyra, hogy kárpótlásba részesítsem fel szeretnék ajánlani egy másik álláskörbeli munkát. Személyi titkárt keresek, úgy vélem ön alkalmas lenne erre a feladatra. - hogy az a…
— Tekintve, hogy nem éltem hivatalos panasszal és minden információ, ami a tudtára jutott munkaidőn kívül esett meg, alaptalannak érzem és etikátlannak, hogy elfogadjam a kárpótlást. - dúlt bennem a düh. Az, hogy valamit egy ital társaságában megosztok egy – akkor még ismeretlen – személynek, nem jogosítja fel, hogy azzal az információval, még ha a javamra is, de visszaéljen.
— Miért nem adtál be panaszt? - összehúzott szemöldökkel szegezte nekem a kérdést Jackson. Hogy miért? Talán mert egyébként hét testvér mellett birkatürelmet gyakoroltam, ami ebben és a pénteki esetben nem látszik és végig próbáltam figyelmen kívül hagyni a történteket, talán mert kiskoromtól kezdve illettek a világ minden gúnyszavával és ahhoz képest egy “csing-csung” vagy egy Japán étterem már apró kis semmiségnek tűnik, vagy azért, mert eddig soha a büdös életbe nem tettek semmit, ha panaszt tettem!
— Lényegtelen ugratások voltak. - feleltem olyan hangnemben, mintha valóban ezt lenne a véleményem a témában.
— Ha túlórákat kell vállalnod, csak azért, mert a kollégáid megkülönböztetnek, azt nem nevezném egyszerű ugratásnak. - ó! Úgy tűnik az alkohol mámorba úszó szám tényleg nem tudta befogni. Így is a kelleténél több tény birtokában áll velem kapcsolatba, mint azt kellene, mint az illő volna. Nem szoktam ennyire nyíltan, részletesen megosztani a problémáimat, főleg nem egy vadidegennek, de úgy tűnik ahogy kúsztak torkomba az italok, úgy jött meg az elenyészve tapasztalt őszinteségi rohamom is.
— Csak azért, mert egyszer kúrtunk még nem jogosít fel titeket, hogy az életembe vájkáljatok! - egyszeriben csak kicsúszott belőlem. Nem tehettem róla, frusztrált voltam, dühös és az ‘Istenért is még mindig pokolian vonzónak találtam őket! Hosszúra nyúlt percekig némaságba burkolóztunk. Ők sejthetően a meglepettség véget, én inkább a kellemetlen helyzet miatt.
— Igaz nem csak az állás miatt hívtalak ide, hanem mert el akartunk mondani neked valamit, amihez közrejátszik a múlt éjszaka is, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar arra kerül a sor. - elpirultam.
— Mi - vette át a szót a szöszi — egy ideje figyeltünk téged. Bár ez eléggé zaklatósan hangzott. - kellemetlenül megvakarta tarkóját. Értetlen ábrázattal kapkodtam a két személy között a tekintetem. Magyarázatra volt szükségem. Ed megköszörülve a torkát folytatta, mentve a menthetőt.
— Először a Jules-ba ragadta meg a tekintetem a szálkás tested, ahogy egy férfi karjába táncoltál. Jól emlékszem: kék inget viseltél és egy tapadós fekete bőrnadrágot. Később az iroda parkolójában találtalak szembe magammal. Ostobaság volt, de először éreztem azt, hogy Jackson-on kívül igazán vonzódok máshoz is. - kinyújtotta markáns kezét, hogy megérintse a szöszi ujjait; ő a szájához húzta azt s belecsókolt tenyere közepébe. Velejéig érzelmes mozzanat volt. — Jackson nagyon szemfüles tud lenni, és azonnal kiszúrta, hogy valamin meghasaltam. Órákig beszéltünk, megnyílva elmeséltem neki a történteket, ő pedig egyáltalán nem undorodott a témától, sőt azt vettem észre, hogy egyre jobban érdekled, pedig akkor még csak néhány információt sikerült kiderítenem rólad. Ok nélkül nem hívathattalak ide, fogalmunk sem volt, hogy hogy közeledhetnénk hozzád, majd azon a hónap dolgozója partira én is hivatalos voltam. Amikor kikeltél magadból, hogy is fogalmazzam… elragadó voltál, utána elviharoztál és úgy éreztem itt az alkalom. Amikor elmentem a Jules-ba imádkoztam, hogy ott legyél. Ott voltál és utána olyan hirtelen történtek az események. - túl sok tény volt ez most az egyébként minden összefüggést megtaláló agyamnak.
— Megfulladok, szükségem van egy kis időre… -
— Megértjük. - Jackson meleg tenyere megérintette vállam, kellemes forróság árasztotta el testem — Szeretném, ha tudnád, hogy nem erőltetünk rád semmit és hogy az állás akkor is a tiéd, ha teljesen elzárkózol ettől a témától.
♡
Jackson Young tizennyolc éves korában kezdte el modell karrierjét, először kisebb cégek alkalmazottjaként, majd egyre nagyobb követőtábort sikerült kialakítania magának a különböző social media platformokon, egyre több cég termékeit kezdte el reklámozni s végül körülbelül huszonhárom éves korában teljesült az álma és munkába állhatott, mint a Vogue egyik modellje. Göröngyös és hullámos utat tett meg, a szép külső egy önbizalomhiányos fiatal férfit takart, erről ő maga mesélt egy interjúban. Édesanyját egészen fiatal korában elvesztette, hosszú és kínzó betegségben, tüdőrákban. Kilenc éves volt és azok az utolsó emlékei az édesanyjáról, hogy a gyönyörű szőke haja csomókban kihullott, arca beesett, sápadt volt és olyan vékony, hogy attól tartott eltöri valamelyik csontját már pusztán attól, hogy ránéz. Az utolsó heteiben a kórházban, már jobban hasonlított egy csontvázra, mint egykori önmagára, ennek ellenére még suttogva énekelt neki, mikor önzőn erre kérte. Az apja a temetés után képtelen volt a fiára nézni, mert ahányszor rápillantott a volt feleségét juttatta eszébe. Szerette a fiát, a szerelmük egyetlen gyümölcse volt, mégis a gyász olyannyira elködösítette az elméjét, hogy teljes mértékben elzárkózott a saját fiától. Irodai alkalmazott volt egy könyvelő cégnél, fejére nőttek az elvárások, rengeteget dolgozott és még ez sem volt elég, a főnöke örökösen hajtotta. Emiatt még ingerültebbé vált, amit az egyetlen kéznél lévő emberen tudott levezetni, Jackson-on. Először csak ártatlannak tűnő megjegyzésekkel kezdte: “Hozhatnál haza jobb jegyeket is”; “Egyetlen dolgod van, hogy tanulj” és ehhez hasonlók, holott a fiú korántsem volt ostoba, javarészt négyes-ötös tanuló volt. Később viszont elkezdett egyre személyesebb hangvételű kommentárokat tenni, mint a: “Ha ennyit zabálsz, még kövérebb leszel” – holott világéletében vékonyabb testalkattal rendelkezett – “Ilyen ragyásan én utcára sem lépnék” és egyéb minősíthetetlen jelzők, amik egy ártatlan kamasznak, aki mindaddig hősként tekintett a saját apjára hatalmas döfést eredményezett az önbecsülésének. Jackson az interjúban kifejezetten kiemelte, hogy ezt a történetet nem önmaga sajnáltatása okán osztotta meg, hanem azért, hogy példát mutasson más kamaszoknak, akik hasonló családi helyzettel rendelkeznek. Hónapokkal későbbi szereplésében megosztotta, hogy egyik szabad délutánján elkezdte olvasni az e-mailjeit és rengeteg üzenet érkezett hozzá tinédzserektől, akiket otthon többnyire verbálisan bántalmazta valamelyik rokon és erőt adott nekik, hogy ne adják fel az álmaikat. Állítása szerint ez olyannyira meghatotta, hogy még aznap, egészen késő éjszakáig egyesével minden követőjének reagált pár biztató sorral.
Ahogy olvastam a sorokat, figyeltem az interjúról készült videókat, csak úgy zakatolt a szívem. Egyfelől a zaklatások súlyát a magam bőrén tapasztaltam s tudtam mennyire is fájó tud lenni és mérhetetlenül sajnáltam, hogy ezt a saját rokona által kellett megismernie, akinek teljesen ki volt szolgáltatva. Míg nekem ott volt a családom, akik szeretetet nyújtottak, amikor hazaértem, ő belekényszerült egy bántalmazó kapcsolatba. Másfelől pedig valahol csodáltam azt a huszonöt éves embert, aki ma volt. Rengetegen követték a napjait a médiában, fotózásról-fotózásra járt, partikról-partikra, hírességeket ismert meg és mindeközben nem felejtett el ember maradni. Amikor találkoztam vele, mármint nem amikor éppen igencsak hevesen letuszkoltuk a nyelvünket egymás torkán, hanem az irodában, egy visszafogott, szerény, szentimentális férfi rajzolódott ki előttem, aki mintha életében először vall érzéseiről bárkinek is. Ahogy tovább böngésztem törökülésben ülve, ölemben laptopommal és a macskámmal az oldalamon, döbbentem rá, hogy a jelenlegi magánéletét mondhatni elzárja a nyilvánosság elől. Vannak információk a gyerekkoráról és egyéb nyilvánvalók a munkájáról, viszont teljes mértékben elzárkózott a szerelmi életét érintő kérdésektől. Pletykák ugyan terjengtek arról, hogy egy milliárdos férfi, akivel sűrűn lencsevégre kapták a partnere, viszont ezt soha nem erősítette meg egyik fél sem. Ez a momentum hihetetlenül tetszett. Viszolyogtam az olyan emberektől, akik abból építettek maguknak követőtábort, hogy minden kis apró magánéleti dolgot megosztottak magukról, a párkapcsolatuktól kezdve a gyermekükön át a fogászati beavatkozásig mindent.
Mrs. Norris mocorogni kezdett, kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd egy sikkes mozdulattal leugrott mellőlem, hogy enyhén jelezze, itt az ideje a vacsora tálalásához. Felszökkent a bárpultra s nyávogásba kezdett. Felpillantottam az órára, ami nyolcat ütött. Észre sem vettem, hogy így elrepült az idő, amióta hazajöttem mást sem csináltam, csak kutattam. Nagy nehezen én is feltápászkodtam a szófáról, adtam neki fele-fele arányban száraz tápot és konzervet, majd melegítettem magamnak is egy tál tegnapról megmaradt tejszínes csirkét, hogy erőt gyűjtve tovább böngésszek. Ahogy leraktam a pultra a laptopom, Mrs. Norris hálája jeléül nekem dörgölőzött, majd beköltözött a hálószobába. Miközben őt elnyelte az álom én az egyik Jackson-os cikkben megjelölt oldalra tévedtem, ahol Edward-ról is ejtenek pár szót.
Edward Seon, Kyu-Bok Seon egy koreai iparmágnás gyermeke. Alapjáraton magától Edward-tól lényegében semmi nem tudható meg a magánéletéről, interjúkat nem vállal, kvázi őt csak a vállalata építése, gyarapítása érdekel. Viszont a család egyik régi barátja, aki szintén Amerikába költözött és ugyan már nem tartja a férfival a kapcsolatot, és a kilétét sem kívánta nyilvánosságra hozni, néhány – ahogy az újság írója fogalmazott – szaftos pletykát osztott meg a lap szerkesztőivel. A rejtélyes barát állítása szerint a Seon szülők mindig is két gyermeket szerettek volna, egy fiút, aki tovább viszi a céget és egy lányt, akivel az anyuka közös programokat szervezhet. Így nagy volt az öröm, amikor Ed bátyja, stramm és erős fiú megszületett. Rá két évre az anyuka nagyon szeretett volna már egy kislányt, így nekifeszültek a baba projektnek, ami olyan jól sikerült, hogy a nőnek ikerterhessége lett. Egy kisfiú és egy kislány. Az öröm, egyfelől nőtt, hiszen egy kislányuk született, másfelől viszont alábbhagyott, ahogy a lány mellé még egy fiút kellett felnevelniük. Edward volt a felesleges és egyáltalán nem kívánt gyermek. Az anya, ahol csak lehetett éreztette is a fiúval a tényt, miszerint őt egyikük sem kívánta. Hideg, zárkózott volt vele, anyai szeretet és biztonság egyetlen cseppjét sem kívánta a férfira pazarolni, ellenben a másik két gyermek a teljes elkényeztetésig mindent megkapott. A két gyermeket a végtelenségig piedesztálra emelték, ők tökéletesek voltak, míg Ed bármennyit is bizonyított, bármennyit is küzdött az nem volt elég. A koreai barát személyes családi ügyekről nem tudott konkrétan beszámolni, viszont érezhetően elhanyagolták a férfit. Tudomása szerint körülbelül huszonegy évesen telepedett le az államokban és még abban az évben megalapította a vállalatát. A semmiből küzdötte fel magát, lépcsőről-lépcsőre haladva.
A cikk még egyéb sikereit taglalja, amelyet a vállalat igazgatójaként ért el, viszont ez a falatnyi morzsa korántsem csillapította kíváncsiságomat. Többet s többet kívántam tudni róla. Vagy róluk? Az egyébként reálisan és objektíven gondolkodó agyamat megzavarta a tudat, hogy két férfi iránt is táplálok érzelmeket. Mert az kétségtelen, tagadhatatlan, hogy táplálok. Piszkosul vonzódtam mindkét félhez, de ez csak vágy volna? Ha az egész a szexuális kielégülésről szólna kopogtatnék az ajtajukon s leteperném őket, nem pedig azzal töltenék órákat a számítógép fölé görnyedve, hogy minél több információ csepphez hozzájussak. De létezhet jól működő kapcsolat, abból, hogy ha három férfi összekerül? A mai világ már sokkal elfogadóbb, mint teszem azt, húsz éve, viszont egy átlagos homoszexuális párt is megannyi atrocitás ér a mindennapokban, milyen jövője lenne egy poliamor kapcsolatnak? Lenne egyáltalán? Létezhet olyan, hogy ne csak egy gyertyatartó szerepét töltsem be, hiszen ők már hosszú ideje egymáséi? Elgondolkodtató kérdés számomra, hogy létezik-e az a bizonyos nagy Ő? Cikkek sokasága tódult elém a napok során, nem egy olyan helyzettel találkoztam, ami megcáfolja az igazi, vagy pontosabban az egyetlen egy igazi, nagybetűs Ő létezését. Sem nekem, sem a környezetemben élőknek nem volt ilyesfajta kapcsolata, nem is vágytam a monogám életformán kívül élni, egészen eddig a pillanatig.
Még két nap kellett, hogy lenyugtassam csapongó szívem. Fel akartam hívni a nővéremet, az egyik bizalmasomat, hogy kiöntsem neki a szívem, ám ez a helyzet merőben más, mint amikor a másságomról vallottam neki. Tasha-nak vallottam be először, hogy a szívem inkább a másik csapatba húz. Tizenöt éves voltam, ő tizennyolc és egy teljesen véletlen folytán megpillantott minket, az akkori gyerekkori szerelmemmel, a szomszéd David-del. David egyidős volt velem, félénk, szemérmes, ahányszor felé tévedt a tekintetem elpirult és egy mélyen vallásos család egyetlen fia volt. Mivel két különböző iskolába jártunk, így titokban a parkban találkoztunk délutánonként, ott általában egy jobban takart bokros résznél ölelkeztünk egy fa tövében. A szóban forgó napon Natasha is a parkban lógott a barátaival, amit természetesen csak később szúrtam ki. Ő az akkori fiújával, akit teljes mértékben titkolt a szüleink elől s aki mára már a férjévé vált, vészesen közeledtek a mi titkos részünkhöz, hogy pár percet kettesben tudjanak tölteni és pont abban a pillanatban léptek közel hozzánk, amikor elcsattant David és köztem egy csók. Tasha lefagyva bámulta a jelenetet, én pedig amikor elváltam a fiú ajkától és rádöbbentem, hogy lebuktam, félelmemben hazáig futottam, mintha bármennyi esélyem is lett volna elmenekülni tulajdon nővérem elől. Egészen késő estig bujdostam a szobámban, míg engedély nélkül benyitott s kiselőadásba kezdett a biztonságos szexről, arról, hogy két fiúnak is szükséges óvszert használni. Majd később megjegyzésbe még hozzáfűzte, hogy ő egyáltalán nem ítél el, szeret és én ugyanúgy a kisöccse maradok. A rá következő hetekben elég erőt tudtam gyűjteni Tasha-nak köszönhetően, akivel számtalanszor leültünk a témában beszélgetni, hogy a családom többi tagja előtt is előbújjak. A nagyobbak mind ugyanúgy fogadták, egytől-egyig. Több szexuális felvilágosítást kaptam azokban a napokban, mint egész addigi életemben. Volt ki vállat rántott, volt ki biztatóan nyilvánult meg s volt anya, aki állítása szerint mindig is tudta. Ha szembe jön velem az a kérdés, hogy milyen is a Tonkin család, ezekkel a jelzőkkel válaszolok rá: a végtelenségig bohém, szórakozott és spontán, kitartó, küzdő szellemű és jólelkű. Hiába nem egy vérből valók vagyunk, ezek a tulajdonságok mélyen bennünk vannak, ha be akarjuk ezt látni, ha nem. Ennek ellenére vagy épp, hogy kontrasztban, szeretem ép elmével látni a világot, realistaként s nem szívvel dönteni.
Viszont vannak olyan kérdések, akadályok, mérföldkövek, amelyek átlendülésén képtelenség nem a szívre hallgatni. Az agyam tudja, hogy orbitálisan hatalmas őrültség akárcsak vonzódni is két férfihoz egyidejűleg, ám a szívem, ahányszor újra s újra pörgetem szabadidőmben a róluk szóló cikkeket, heves lüktetésbe kezd. Nem mondom, hogy ez szerelem volna, mert ezt annak tudatában, hogy egyáltalán nem ismerem őket, ostobaság volna kijelenteni, ámbár többet érzek puszta sóvárgásnál. Meghasonlottam önmagammal. Egyik felem erre vágyott, másik pedig arra.
Ennek tudatában némaságba burkolózva telt a két napom. Elvégeztem a munkámat a tőlem elvárt precízséggel, de abban a pillanatban, amikor nem arra kellett összpontosítanom máris elfogott a bizonytalanság. Piszkosul próbálkoztam hátra lépni és objektíven szemlélni a helyzetet, ami a mások közötti konfliktus megoldásánál oly hatásosan bevált, mégis a saját csatám vívásánál elbukott.
Az ünnepek vészesen közeledtek és én olyannyira el voltam varázsolva, hogy még arról sem volt fogalmam, hogy mit vegyek Damian bátyámnak. Az évek során, ahogy nőttünk s egyre terebélyesebbé vált a család, hagyománnyá vált húzni karácsonykor, így nem (ha összeszámoljuk az egész rokonságot) harminc akárhány embernek kellett ajándékot venni, hanem egy személynek. Ezzel időt, energiát nyertünk és felesleges pénzkidobástól mentettük meg magunkat. Nálunk az ünnepek általában nem arról szóltak, hogy ajándékozunk, hanem arról, hogy egy helyen összegyűlik minden közeli s távoli rokon, hogy egy nagy vacsora alkalmával kibeszéljük az egész évben történteket. Ilyenkor összegyűlünk, általában az apai nagyszülőknél, akik távolabb élnek a várostól és ahol bőven van hely ennyi ember ellátására. Mindenki hoz magával valami apróságot, előre csomagolt süteményt, saját kezűleg készített salátákat, vagy akár üdítőket, alkoholt, az esetek nagy részében előre meg van beszélve, hogy ki mit hoz magával és olyan dél tájában mind megérkezünk a tanyára. Az esetek zömében hatalmas fejetlenség tudott eluralkodni ezeken a délutánokon, általában anya és a nagymama az, aki az asztalra csap, hogy kézbe tartsák a dolgokat.
Mindezek előtt túl kell élnem a mai napon megrendezett céges karácsonyi partit. Az elmúlt napok margójára, amikor is néhány kollégám, természetesen Steven társasága, úgy bámultak, mint a véres rongyra és ott tettek megjegyzéseket, ahol csak tudnak, nem igazán volt hangulatom a seggnyalás című műsorhoz, amelyet előadtak a vezetőségnek. Az egész eseményt egy kibérelt teremben rendezték meg, ahol svédasztalt állítottak, italpultot, a terem egyik felébe kör asztalokat, míg a másikban hagytak helyet tánctérnek, hátha valaki annyit vedelne az est folyamán, hogy ledobva gátlásait a parkett ördögévé válna. Amely valljuk be az itt töltött időm alatt és az eddigi munkahelyeimen tapasztaltakat alapul véve elég valószínű.
Miközben a bárpultnál álldogálva kortyolgattam a borom, mert máshogy képtelen volnék kibírni ezt az eseményt, tőlem balra sipítozás csapta meg a fülem. Edward összetéveszthetetlen alakja rajzolódott ki alig néhány méterre tőlem. Frissen borotvált arcán erős közöny tündökölt, minden alkalmazottjától próbált három lépésnyi távolságot megtartani. Amely valljuk be igencsak nehéz feladatnak bizonyult, úgy hogy kapásból négy nő, akárcsak a hiénák lecsaptak rá. Azután ahogy oldalra pillantva észrevett, szinte elsötétült a tekintete. Mások talán észre sem vették, ám én pontosan tudtam mit rejt az az átható, sötét tekintet. Kihúzott széles vállán megfeszült az egészen sötétszürke zakója, alatta a megszokott élére vasalt hófehér inggel s fekete nyakkendővel, melyet most feszülten birizgálni kezdett.
Végigfutott gerincemen a bizsergető érzés, ahogy eszembe jutott a péntek éjjel. A mézédes csókja észveszejtő íze, az izmos teste tökéletes melege. Farka ízét még most is érzem a számban. ‘Ó egek! Kimelegedve, kipirulva bújtam el poharam mögé. Pontosan tudta, hogy engem is milyen mocskos gondolatok árasztottak el. Meg akartam érinteni. Be akartam férkőzni inge alá. Érinteni akartam tökéletes testét. Bele akartam fúrni szőrös mellkasába arcom. Harapni, tépni akartam bőrét. És azt, hogy ő ugyanezt tegye velem. Éreztem, ahogy eluralkodik testemen a vágy, bizseregni kezdett az ágyékom s nagyot kellett nyelnem a borból, nehogy felnyögjek. Nem tudtam tovább ott állni és bámulni. Átsuhanva a tömegen beléptem a terem mellett elhelyezkedő mellékhelyiségbe. A csaphoz lépve kinyitottam azt s hideg vízzel próbáltam fröcskölni kimelegedett arcom. Nem gondolhatok rá. Azzal, hogy válaszadás nélkül újfent lefekszem vele vagy adott esetben velük, az nem olyan volna mintha minden csak a szexről szólna? A szexről, ami egyébként frenetikus élmény volt, és aminek gondolatától újfent éledezni kezdett a dudor a gatyámban.
Ajtó nyikordulás és puffanás. Fel sem néztem a kézmosásból, viszont mikor gyanús csend telepedett a helyiségre, kénytelen voltam felpillantani. Ed zilált alakja rajzolódott ki a tér gyér fényében. A világ összes lélekjelenlétét próbáltam magaménak tudni, ám amikor végig nyalt alsó ajkán, elpattant a húr. Egy gepárd sebességével szeltem át a köztünk lévő távolságot, hogy a karjába omolva magamhoz húzzam egy csókra. Abban a pillanatban, ahogy végigvezette rajtam a tekintetét már kőkemény voltam. A szájának mentol és pezsgő íze volt, és valami, ami megmagyarázhatatlanul bódító. Erősen rámart a fenekemre, amitől fel kellett nyögnöm. Ezt kihasználva átdöfte számba nyelvét. Villámcsapásként zúdult végig a gerincem mentén a vágy, egészen le a farkamig. Belekapaszkodtam, még inkább hozzá törleszkedtem. Ahogy test testnek feszült, ahogy összesúrlódott merevedésünk, megállt körülöttem a világ. Nem hittem, hogy ilyen szinten sóvárgok akárcsak egyetlen csókja után is. Vészcsengő villant fel bennem, tudva, hogy helytelen, amit most teszünk, de magasról tettem rá! Övénél fogva húzni kezdtem a legutolsó fülkébe.
— Nem csak a szex érdekel… - nyögtem a falhoz feszülve, a vécé papír tartón megtámaszkodva, félig kigombolt inggel, miközben a férfi szívta, harapta bőröm, morzsolta mellbimbóm és simogatta oldalam. Egy teljesen hihető mondat a jelenlegi cselekvésünk közepette. Belemosolygott nyakhajlatomba.
— Tudom. -
— Várj… - toltam el masszív mellkasát. — Komolyan mondtam. Nem vagyok kurva, nem teszem szét a lábam mindenkinek. És nem akarlak kihasználni. Nem akarom, hogy csak két test legyünk egymásnak, akik kedvükre kefélnek. - mert bassza meg, tényleg így gondoltam! Akarom őt. És akarom Jacksont. Mindenestül.
— Tudom. - felelte ismét. Értetlenül fürkésztem, hevesen dobogó szívvel. — Tudom, mert nem lehetett másképp. Nem engedtem volna, hogy másképp legyen. Ha olyan ember lennél, akit csak egy ütős szex érdekel, nem környékeztelek volna meg. Nem tettem volna ki annak se Jackson lelkivilágát, se a sajátomét. A héten többször láttalak és teljesen el voltál varázsolva, reméltem minket választasz, viszont amikor ma megpillantottalak, tudtam, hogy így fogsz dönteni. - csókolt meg lágyan, érzelmesen, lassan — Tudom, mert gyönyörű vagy. Tudom, mert okos vagy. Tudom, mert igazságos vagy, és kedves. És céltudatos, és becsületes, és toleráns. És kibaszott szexi. - meghatottan martam ajkára. Ha mondta is bárki rám ezeket a jelzőket korábban, az ő szájából mindez valahogy sokszorosan hatott rám. Fenekem alá nyúlt, én körbe öleltem széles csípőjét. Keményen, kíméletlenül dörgölőzött nekem.
— ‘Istenem, kurvára gyűlöllek! - felmordult, ahogy beletúrtam ébenfekete hajába s erősen megszorítottam tincseit. Ed mozdult. Lépett kettőt, lecsapta a vécé fedelét, majd ráültetett. Ott ültem zilált ruházatban, hevesen kapkodva a levegőt, egyik könyökömet megtámasztva a vécé tartályon. Amikor letérdelt elém, azt hittem megáll körülöttem a világ. Nadrágomhoz nyúlt kigombolta, lehúzta a sliccem, enyhén megemeltem a csípőm, ő pedig már le is tolta bokámig a ruhadarabot. Beleszédültem a vágyba. Óvatosan közel hajolt, először lassú körkörös mozdulattal cirógatta nyelvével szinte vérvörös, duzzadt makkom, azután rábólintott, ám nem kezdte el szívni, csak az ajkait zárta rá. Kínzott. Játszadozott. És még ez is piszkosul izgató volt. Egyre fokozatosabban lendül neki a feladatnak, csípőm pedig automatikusan felvette cselekvése ritmusát. Tudtam, hogy csendben kell maradnom, nehogy bárki is megneszelje, hogy mit csinálunk, de lehetetlen volt, hogy kibírjam. Most tudatosult bennem, hogy nyilvános helyen vagyunk.
Eltompult érzékekkel, léptek zajára lettem figyelmes. Ajtó nyílt, majd zárt. Néhány lépés a piszoárig, hallottam cipője kopogását. Dolga elintéztével pedig a víz csobogását. Én pedig véresre harapott ajakkal, összeszorított szájjal, ökölbe szorított kézzel valahol a szégyen és az arcpirítóan izgató élvezet határán küszködtem. Mindeközben Ed, mint akit megszállt egy kisördög, vagy inkább egy kibaszott szexdémon, szorgosan, átható tekintettel nyalogatta golyóim. Baszki. Komolyan most szopott le Edward Seon, a főnököm, a vállalat vezérigazgatója, a világ egyik legszexibb férfija éppen egy nyilvános helyiségben, ahová bármikor, bárki benyithat? És én már ennek a puszta látványától is elélveztem? Ó, igen! Zihálva húztam fel magamhoz egy csókra. Éreztem csókjában saját spermám ízét, de ez nem volt taszító, vagy undorító, vele még ez is tökéletes volt.
— Utállak… - suttogtam kielégülten.
Az autóban ülve nem kezdtem el értelmetlen, zavaros dolgokon gondolkodni, mely javarészt a kiszámíthatatlan jövőt taglalja. Helyette elterpeszkedtem és csak egyszerűen élveztem ahogy bizsereg a testem a kielégültégtől és a boldogságtól. Ed átkarolt és a vállára húzta fejem. Felpillantottam rá. Játékosságtól, csintalanságtól és örömtől szikráztak étcsokoládé szemei. Olyan volt akárcsak egy édes kisgyermek, aki most járt először életében Disneyland-ben. Ártatlan volt, önfeledt és gyermeki, mintha még fél órával ezelőtt nem a szájában lettem volna. Addig izegtem-mozogtam, amíg oda nem tudtam hajolni hozzá egy könnyed csókra. Imádtam. Úsztam a gondtalanságban, már-már megrészegültem tőle. Mintha ezzel az estével megváltozott volna valami igazán lényeges önmagammal kapcsolatban. És talán ez így is volt rendjén. Elhúzódtam s noha ő kívánta elmélyíteni csókunk, rajtunk kívül még ketten foglaltak helyet az autóban. Jobbnak láttam mára befejezni a nyilvános tetteket. Már a gondolattól is kimelegedtem.
Edward bemutatta a két férfit, még a rendezvényhelyszín parkolójában. Míg én még mindig pihegtem, zavart voltam és csak hebegni-habogni voltam képes, ők rendezettek, jól öltözöttek, kimértek voltak. A sofőr ismerős volt, több mint valószínű, hogy múlt alkalommal is vele utaztunk. Harrison idősebb, olyan negyvenöt év körüli volt, barna frizurájában már meg-megjelentek az ősz hajszálak. Sportos, bár enyhén pocakos, sármos, bár borostás, kedves, bár csendes. A másik fickó, Andrew kigyúrt volt, magas, marcona. Katonásan lenyírt aranybarna haja volt, elképesztő mellizma, vastag combja és zord tekintete. Mint akit egy akciófilm forgatásról csakliztak el. Még azt is meg mertem kockáztatni, hogy a sport zakója alatt fegyver is lapul. Jobb is volt nem belegondolni.
Az autóút viszonylag rövid volt, kellemessé tette az esti kocsikázást Ed simogató ujjai s meleg teste, melyre féloldalasan rá dőlhettem. Már-már félig elbóbiskoltam, amikor bekanyarodtunk egy parkolóház bejáratához. Harrison egy végtelennek tűnő számsort gépelt be, melyet láthatóan fejből tudott. Ez valahogy múlt pénteken, teljesen felajzva nem tűnt fel. A parkolóházban tettünk néhány kanyart, szebbnél-szebb autók mellett suhantunk el, majd végül egy Seon táblával ellátott helyre leparkoltunk. Míg én nagyot nyújtóztam, addig a két férfi azon nyomban kipattant s már nyitották is a hátsó ajtókat. Ugyan nagyot pislogtam rajta, ám sodródtam az árral. Ed megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat, mintha ez a világ legtermészetesebb tette volna, majd elköszönt a másik kettőtől. Mi rögtön az autó melletti lifthez léptünk, míg ők egy kissé messzebb lévő ajtó felé. Ha tippelnem kellett volna, amolyan alkalmazott bejárat lehetett. A Lift kinyílt, majd hangos csattanással be is zárult mögöttünk. A férfi előhúzott a zsebéből egy platinakártya szerűséget, odaérintette egy panelhez, majd a felvillanó billentyűzet segítségével beütötte az emelet számát. Az egész egyidejűleg volt hihetetlenül bizarr és luxus élmény.
A lift végtelenül hosszúnak tűnt a huszonötödikig és fülledtnek, és izgatónak és már értettem múlt alkalommal miért inkább egymás ajkainak szenteltünk nagyobb figyelmet. Láthatóan egyre gondoltunk abból kifolyólag, ahogy cinkosan összemosolyogtunk. A lakás csendes volt, bár a felkapcsolt fények arra engedtek következtetni, hogy volt itthon valaki. Csendesen levettük kabátunkat, cipőnket, ezeket Edward rendezetten a helyére is pakolta.
— Szívem, megjöttem és van egy meglepetésem is! - kiáltotta Ed. Nem tudtam eldönteni, hogy a becenév hallatán vagy a tudattól, hogy Jackson is itthon van kezdett ütemesebben verni a szívem. Tenyeremet megragadva húzott maga után egy édes mosoly társaságában. Egy percre sem hagyta, hogy egyedül érezzem magam.
— Nekem is! - hallatszott, ha emlékezetem nem csalt, akkor a hálószoba felől hangja. Megmagyarázhatatlan izgalom árasztott el. Ahogy irányt vettünk a balra található háló felé, a kis folyosón lévő falakon nem tájképek, családi fényképek sorakoztak, mint sok más háznál, hanem hatalmas modell portrék, ikonikus ruhadarabokkal. Valahogy ez kevésbé tudott meglepni, lemertem volna fogadni, hogy ez az egész Jackson műve. Annyira rá vallott. Mindezen gondolatok, meglátások abban a pillanatban szertefoszlottak, amint megpillantottam a hatalmas franciaágy közepén, a könyökén támaszkodva fekvő férfit. Jackson meredező farokkal, teljesen meztelenül terült el a bútor szivacsán. Mekkora ostoba voltam, amikor azt gondoltam, hogy a libidóm a ma szerzett fergeteges élvezet után nem szárnyalhat magasra. A világ leggyönyörűbb képe tárult elém, ahogy a férfi pajkosan kipirult arccal, beharapott ajakkal önmagát simogatja. Tizedmásodperc alatt vált ismételten fájdalmasan szűkké nadrágom.
— Hű, úgy látom te nyerted a meglepetést! - kuncogta pajzán hangon a szőkeség, ahogy végigvezette rajtam tekintetét. Hát pedig szerintem, drágám messzemenőleg te nyerted ezt a versenyt! Ed egyetlen szó nélkül kezdte levetni magáról zakóját, szinte majdhogynem széttépte ingét kigombolás közepette s félmeztelenül rántotta magához párját, hogy kicsókolhassa belőle a szuszt. Őszintén megvallva nem éreztem féltékenységet vagy irigységet, vagy ha igen, azt is csak azért, amiért engem kihagytak a mókából. Színtiszta, ösztönös vágyat éreztem. De az, mintha elborította volna elmém. Edward tépte az ajkát, csókolta, harapta. Dörgölőzött hozzá, szinte belebújt a másik hófehér bőrébe. Akárcsak nemrég az enyémbe. Addig a pontig bírtam tétlenül, egyhelyben tobzódni, amíg a férfi le nem tolta a nadrágját.
Az ujjaim maguktól mozdultak, oda sem figyeltem és már egy szál semmiben törleszkedtem közelebb hozzájuk. Jackson irányában elfogott egyfajta leküzdhetetlen dominancia. Egész életemben nyilvánvalóan passzív fél voltam minden aktus közben, most mégis egyszerre éreztem magam ennek is és annak is. Kívántam elmélyedni a szőkeségben s mindeközben kívántam magamba fogadni Ed-et. Ezt a fajta kettősséget alapjáraton nem tudnám hova tenni, ám jelen állás szerint túl csábító a két férfi puszta látványa is, hogy gondolkozni tudjak.
Ed felemelkedett, hagyta, hogy kiélvezzem azt az uralkodó ösztönt, mely most beborított. Felhasaltam az ágyra, pontosan Jackson fölé. Szinte belepréseltem a matracba ahogy téptem vékony, nedves ajkát. Fokozatosan haladtam lefelé, siettem és mohó voltam. Nyelvemmel megtaláltam ágaskodó mellbimbóját, megcsavartam, fogammal először finoman, majd durván húzni, harapni, játszani kezdtem vele. Nem tudott betelni vele. Imádta, pontosan tudtam. Nyögött s olyan vehemensen dörgölte ágyékomhoz sajátját, hogy már csak ennyitől képes lettem volna elmenni.
— Ez az, bébi, élvezd! - búgta, inkább morogta vágytól elsötétült hangon Edward közel férkőzve hozzánk. Végig csókolt gerincem vonalán, egészen le a járatomig. Ahogy érezte, hogy ívbe feszül a hátam a meglepettségtől és az ismeretlen újtól, várt néhány pillanatig, majd lassú, körkörös mozdulattal ingerelni kezdte a vágatott. Nem tudtam, hogy mitől fogok a karjaikban összeesni, az intenzív vágytól, vagy az ismeretlen szégyentől. Amit ebben a pillanatban éreztem az messzemenőleg túlszárnyalta az összes eddig megtörtént együttlétemet. Soha nem kívántam, hogy bárki is kinyaljon, sőt ódzkodtam az egész procedúrától, viszont a mai nap felér egy történelmi eseménnyel. Hiszen bassza meg, ez rohadt izgató! Nem bírtam magammal, a testem és az elmém két külön síkon mozgott. Több mint valószínű, hogy ennek okán nyomtam magam közelebb a forró, puha nyelvére. Nem tétlenkedett, két félgömbömbe mart erősen, kíméletlenül, hogy széthúzva azt még közelebb férkőzzön hozzám. Jackson mindeközben feljebb tornázta magát, hogy az ágyéka egy szintben legyen a fejemmel. Tudtam mit akar, nem is rejtegette kívánságát. Erősen, kíméletlenül a hajamba túrt, megragadta s lenyomott ágaskodó merevedéséhez. Nem akart finomkodást, kőkeményen meg akarta baszni a számat. És én engedtem neki. Olyan ütemben ringatta a csípőjét, amilyenben mozgatta fejemet. Durván és gyorsan. Fordult a kocka. Úgy éreztem most engem uralnak, most engem használnak ki önös élvezetük kielégítésére. És ez talán túlságosan is felizgatott.
Ed elszakadt tőlem, elhúzódott majd hallottam a síkosító fedele pattanó hangját. Először magán kente szét a gélt, majd szép lomha, körkörös mozdulatokkal szétkente bejáratomnál. Sokkal finomabb, érzékibb volt az én testemmel, mint Jackson-éval. Az ő testük már sokkal jobban összecsiszolódott, tudták mi jó a másiknak, hogy meddig mehetnek el, mit használhatnak, vagy éppen hagyhatnak el szex közben. Velem mindez még új volt. Az én testemet nem ismerhették. Nem tudták a határaimat, a gyengepontjaimat vagy a tűrőképességemet. Ahogy én sem az övéket. Mindezek felfedezése már alapjáraton egyfajta felfűtött érzelem volt.
Imádtam óvszer nélkül szeretkezni, ám az eddigi tapasztalatokból kiindulva gélre mindig szükségem volt, hogy kellőképpen élvezni tudjam a partner méretét. Nekem nem volt elég a természetes síkosító, mint múlt alkalommal a göndörnél. Ezt pedig valahogy pontosan érezte a férfi. Figyelt a jelekre. Figyelt rám, a testemre. Hiába hajszolta az élvezetet, azt akarta, hogy én is kielégüljek, ne csak egy használati tárgy legyek. És bassza meg! Ahogy becsusszant a testembe, lehetetlenség volt nem élvezni. Felakadt a szemem egy pillanatra, felnyögtem, ő pedig mélyen felhördült. Én ugyan ösztönzően, mohón toltam felé fenekem, ő megmerevedve mélyen a csípőmre mart.
— Ha megmozdulsz elmegyek! - hörögte szenvedélytől eltorzult hangon. Jackson elkuncogta magát.
— Csak nem szűk? - incselkedve emelte meg fejem, hogy az ajkamhoz tudja dörgölni farkát.
— Kibaszott szűk! - valahol mélyen pokolian imponált ez az egész szituáció, ám most jelenállás szerint kínlódtam a vágytól. Akartam, hogy mozogjon, hogy basszon. Durván és kegyetlenül. Jackson játékosan küldött egy csókot párjának, majd négykézlábra támaszkodva mélyen lenyelte tagom. Először lassan izgatott, a makkom körül körözött nyelvével, még csak most vettem észre, hogy ezüstgolyó ékeskedik nyelve közepén. Múlt alkalommal ‘bizisten nem volt behelyezve a piercing a nyelvébe, mert egy ilyen élményt soha nem felejtenék el. Látta mennyire élvezem, mert hergelt, ingerelt az ékszerrel, játszott nyelvével a farkamon. Majd bő nyállal mélyen nyelte, ütemesen és kíméletlenül szívta. Ha Ed nem feszült volna teljes mellszélességgel a hátamnak, valószínűleg összecsuklottam volna. Ő sem tétlenkedett, amint megérezte, hogy kellőképpen hozzászoktam méretéhez, kihúzódott egészen a makkjáig, majd keményen döfte belém egész hosszát.
— Ó, igen! - imádtam. Akartam. Élveztem. A frenetikus élvezet mégis akkor talált meg, amikor Jackson elém térdelt, bepozicionálta magát s ráereszkedett a nyáltól és előváladéktól síkos farkamra. Csillagokat láttam. Itt már nem én irányítottam, képtelenség is lett volna. Élveztem, hogy élveznek és mindeközben élvezetet is nyújtok. Földöntúli tapasztalat volt. Edward durva, korántsem finomkodó tempót diktált. Előre nyúlt, megfogta Jackson kezét.
— Élvezet, ahogy kúr téged? Élvezed a farkát? - nem tudtam betelni azzal, hogy az egyébként egyáltalán nem káromkodó férfi az ágyban vad volt, szenvedélyes és trágár. Beindított.
— Imádom! -
Nem kellett sok, pár intenzív perc, hogy hátravetett fejjel, felakadó szemmel átadjam magam az élvezetnek. Túl jó volt, túl tökéletes és túl intenzív. Edward hibátlan, hatalmas, vastag tagja és az ütős technikája, na meg Jackson forró, szűk teste túl mélyenszántó volt, túl átható. És ahogy szinte másodpercekre rá láttam elélvezni őket is, az túl szemet-gyönyörködtető volt. Megpecsételt az érzés és nem eresztett. Nem tudom, hogy hogy élhettem eddig. Olyan mintha eddig nem is éltem volna, csak tengődtem volna várva erre az estére, hogy örökre megváltoztassa a szexualitáshoz való viszonyomat.
Hosszú óráknak tűnő percre volt szükségünk, mire valamelyest a tudatunkba szökött a valóság. Zihálva, zakatoló szívvel öleltük egymást. Bárki bármit mond, igen is rettentően fontos az együttlét utáni összebújás. Az a bizalmas pár pillanat, amíg nincs senki más csak mi. Nincsen józan ész, nincsenek pesszimista gondolatok, társadalmi megítélés, csak a mi teljesen csupasz valónk. Ed magára húzott, hátamon fekve oldalasan neki támaszkodtam, míg Jackson félig rajtam csüngve belefúrta arcát nyakhajlatomba. Megszállt a nyugalom. Békét és melegséget éreztem a szívemben. Azt éreztem, hazaérkeztem. Nem számított hol jártam eddig, most otthon voltam. A szívem révbe ért, megtalálta azt a helyet, ahol a legszívesebben él.
Még, ha az agyam nem is, a szívem tudta, hogy ez a szerelem.
Mindenkit megnyugtatok, hogy nem csak a szexről fog szólni a történet. Tudom kicsit erős kezdés, de higgyétek el ki fogja forrni magát a történet!
Köszönöm, hogy elolvastad, még találkozunk.
Millió puszi!
Szembesítés
A számos képen értelmezhető izgalommal fűtött hétvégét követő még fájdalmasabb visszacsöppenni a rideg, szürke, monoton hétköznapokba.
Szombat reggel két gyönyörű férfi ölelő, meleg, otthonos karjába bújva ébredtem. Ahogy figyeltem mélyen alvó, kisimult arcukat, akkor először éreztem, hogy a szívemet békesség járja át, olyan volt, mintha hazaértem volna. Majd néhány álmodozó pillanattal később visszaszökött az agyamba a valóság. Nem egy ábrándokat kergető tinédzser vagyok, aki abban a meggyőződésben él, hogy szembe tud szállni az egész világgal. Múlt este jöttem rá, hogy belefáradtam abba, hogy folyamatos jelleggel igazoljam, bizonygassam, hogy ki vagyok, egy ilyesfajta hosszú távú kapcsolat állandó ilyen akadályba ütközne. Huszonhat évemből tizenhatot azzal töltöttem, hogy magyarázkodtam, kijavítottam a velem kapcsolatos hibás meglátásokat, többé nem fog érdekelni ez az egész sztereotip lekezelés, ugyanakkor nem kívánok több támadó felületet nyújtani a köznép számára. Elég volt! Összességében átfutva ez okból döntött a józan ész a szív sugallatával szemben. Újfent.
— Tuan a nagyfőnök hívat az irodájába! - lépett be az étkező helyiségbe Steven. A pénteken történtek óta elenyésző számban néhány kolléga és kollegina üzenet formájában bocsánatot kért az illetlen viselkedésért, amely számomra ugyan sok helyzetben mesterkélt hatást keltett, de legalább ennyivel megtiszteltek. Steven nem tartozott ezek közé az emberek közé, sőt mintha a mai napon jóval nagyobb arccal pocskondiázna a hátam mögött. — Vágjátok pénteken amikor hisztirohamba tört ki, mint egy picsogó punci, pont akkor érkezett meg Mr.Seon. Tuti hallotta az egészet és most lehordja! - fennhangon csámcsogva, mintha nem abban a pillanatban léptem volna ki az étkező helyiségből, kezdte el mondandóját.
Ostoba, szinte már gyerekes gondolat azt feltételezni, hogy csak azért, mert munkaidő után egy étteremben ki mertem állni teljesen jogosan a saját igazam mellett már egyből le fogják harapni a fejem. Ha így is volna, legalább egy végső indokkal elhagynám ezt a helyet. Kíváncsian várom, hogy Steven mikor fog rádöbbenni, hogy ez egy munkahely, nem pedig a középiskola, ahogy azt is, hogy mikor fog egyenes arányosan növekedni a korával az érzelmi és értelmi intelligenciája is. Ez nem arról szól, hogy ki milyen értékeléssel diplomázott, hanem hogy a papír mellé adtak-e alapvető műveltséget is. Elég erősen kétlem, ahogy az is, hogy valaha elolvasott legalább egy könyvet is.
Bármily ironikusan cseng is, amióta itt dolgozom egyszer sem jártam a “nagyfőnök” irodájában, de még az emeleten sem. Amikor elbírálták az önéletrajzomat és interjúztattak mind-mind a HR-esek végezték, csak az első munkanapon ismertem meg a közvetlen főnökömet is, így oka vesztetté vált a legfelső emelet közelébe is tévednem. Kilépve a liftből az egész tér ugyanazt a letisztult hatást keltette, mint az épület többi részén. Ablaküveg fal, ahonnan beszűrődött a borongós felhők szűrte napfény, egyhangú világosszürke falak, melyeken sorakozott egy-két tájkép vagy éppen a sarokba húzódott cserepes virág.
— Miben segíthetek? - egy kedélyes mosolyú hölgy fogadott alig pár méterre egy hatalmas íróasztalnál.
— Jó napot! Mr. Seon-hoz jöttem, Tuan Tonkin vagyok. - a fiatal lány azonnal felpattant, kötött egyberuhája kirajzolta kerek pocakját.
— Igen, már várják önt! - elragadó tekintettel kopogott be az asztala mögött húzódó irodába, a küszöbön kívül vártam, míg értesítette főnökét az érkező vendégről, majd beléptem.
Megmerevedtem.
Villámként csapott belém az a bizonyos félreértelmezhetetlen felismerés. A hideg borzongató érzése végigfutott a gerincem vonalán, megborzongtak végtagjaim, libabőr jelent meg bőröm felületén. Az ébenfekete haj, az összetéveszthetetlen sötétbarna szempár, amely mintha belelátott volna a szívem legmélyebb bugyraiba; úgy ült a gurulós irodai székbe, szétterpeszkedve, hátra dőlve, mint a világ legmagabiztosabb személye. Mellette kihúzott háttal, csintalanul szikrázó szürkéskék szemmel, pimasz, fülig érő mosollyal álldogált a göndör. Szőke haja most megzabolázva egy csattal fel volt tűzve, öltöny helyett egy bő, baggy, szaggatott zöld farmer és egy szűk, testhez tapadó fekete hosszú ujjút viselt. Cinkosan összemosolyogtak.
— Szia, szépfiú! - dugta zsebre a kezét a göndör.
Az elmúlt években talán először torkomra forrt a szó. Lelki szemeim előtt pörgött le minden. Világossá vált számomra, hogy az agyam hátsó kis zuga miért is fújt riadót. Én komolyan hancúroztam Edward Seon-nal a főnökömmel és Jackson Young-gal a Vogue toplistás modelljével és az egészből semmit nem voltam képes felfogni? Hosszú ideje először azt hiszem sokkot kaptam. Megtámaszkodtam az asztallal szemben lévő szék háttámlájába, hogy mély levegőt véve rendezni tudjam a vonásaimat.
— Hivatott uram. - krákogva minden higgadtságomat összeszedve. Kihúztam magam és rendeztem árulkodó arcom. Kihívással telve fűzte össze ujjait maga előtt Edward.
— Igaz is. - kezdte — Tudomásomra jutott, hogy a vállalatomnál, főleg az ön osztályán erős faji megkülönböztetés kapott szárnyra, hogy kárpótlásba részesítsem fel szeretnék ajánlani egy másik álláskörbeli munkát. Személyi titkárt keresek, úgy vélem ön alkalmas lenne erre a feladatra. - hogy az a…
— Tekintve, hogy nem éltem hivatalos panasszal és minden információ, ami a tudtára jutott munkaidőn kívül esett meg, alaptalannak érzem és etikátlannak, hogy elfogadjam a kárpótlást. - dúlt bennem a düh. Az, hogy valamit egy ital társaságában megosztok egy – akkor még ismeretlen – személynek, nem jogosítja fel, hogy azzal az információval, még ha a javamra is, de visszaéljen.
— Miért nem adtál be panaszt? - összehúzott szemöldökkel szegezte nekem a kérdést Jackson. Hogy miért? Talán mert egyébként hét testvér mellett birkatürelmet gyakoroltam, ami ebben és a pénteki esetben nem látszik és végig próbáltam figyelmen kívül hagyni a történteket, talán mert kiskoromtól kezdve illettek a világ minden gúnyszavával és ahhoz képest egy “csing-csung” vagy egy Japán étterem már apró kis semmiségnek tűnik, vagy azért, mert eddig soha a büdös életbe nem tettek semmit, ha panaszt tettem!
— Lényegtelen ugratások voltak. - feleltem olyan hangnemben, mintha valóban ezt lenne a véleményem a témában.
— Ha túlórákat kell vállalnod, csak azért, mert a kollégáid megkülönböztetnek, azt nem nevezném egyszerű ugratásnak. - ó! Úgy tűnik az alkohol mámorba úszó szám tényleg nem tudta befogni. Így is a kelleténél több tény birtokában áll velem kapcsolatba, mint azt kellene, mint az illő volna. Nem szoktam ennyire nyíltan, részletesen megosztani a problémáimat, főleg nem egy vadidegennek, de úgy tűnik ahogy kúsztak torkomba az italok, úgy jött meg az elenyészve tapasztalt őszinteségi rohamom is.
— Csak azért, mert egyszer kúrtunk még nem jogosít fel titeket, hogy az életembe vájkáljatok! - egyszeriben csak kicsúszott belőlem. Nem tehettem róla, frusztrált voltam, dühös és az ‘Istenért is még mindig pokolian vonzónak találtam őket! Hosszúra nyúlt percekig némaságba burkolóztunk. Ők sejthetően a meglepettség véget, én inkább a kellemetlen helyzet miatt.
— Igaz nem csak az állás miatt hívtalak ide, hanem mert el akartunk mondani neked valamit, amihez közrejátszik a múlt éjszaka is, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar arra kerül a sor. - elpirultam.
— Mi - vette át a szót a szöszi — egy ideje figyeltünk téged. Bár ez eléggé zaklatósan hangzott. - kellemetlenül megvakarta tarkóját. Értetlen ábrázattal kapkodtam a két személy között a tekintetem. Magyarázatra volt szükségem. Ed megköszörülve a torkát folytatta, mentve a menthetőt.
— Először a Jules-ba ragadta meg a tekintetem a szálkás tested, ahogy egy férfi karjába táncoltál. Jól emlékszem: kék inget viseltél és egy tapadós fekete bőrnadrágot. Később az iroda parkolójában találtalak szembe magammal. Ostobaság volt, de először éreztem azt, hogy Jackson-on kívül igazán vonzódok máshoz is. - kinyújtotta markáns kezét, hogy megérintse a szöszi ujjait; ő a szájához húzta azt s belecsókolt tenyere közepébe. Velejéig érzelmes mozzanat volt. — Jackson nagyon szemfüles tud lenni, és azonnal kiszúrta, hogy valamin meghasaltam. Órákig beszéltünk, megnyílva elmeséltem neki a történteket, ő pedig egyáltalán nem undorodott a témától, sőt azt vettem észre, hogy egyre jobban érdekled, pedig akkor még csak néhány információt sikerült kiderítenem rólad. Ok nélkül nem hívathattalak ide, fogalmunk sem volt, hogy hogy közeledhetnénk hozzád, majd azon a hónap dolgozója partira én is hivatalos voltam. Amikor kikeltél magadból, hogy is fogalmazzam… elragadó voltál, utána elviharoztál és úgy éreztem itt az alkalom. Amikor elmentem a Jules-ba imádkoztam, hogy ott legyél. Ott voltál és utána olyan hirtelen történtek az események. - túl sok tény volt ez most az egyébként minden összefüggést megtaláló agyamnak.
— Megfulladok, szükségem van egy kis időre… -
— Megértjük. - Jackson meleg tenyere megérintette vállam, kellemes forróság árasztotta el testem — Szeretném, ha tudnád, hogy nem erőltetünk rád semmit és hogy az állás akkor is a tiéd, ha teljesen elzárkózol ettől a témától.
♡
Jackson Young tizennyolc éves korában kezdte el modell karrierjét, először kisebb cégek alkalmazottjaként, majd egyre nagyobb követőtábort sikerült kialakítania magának a különböző social media platformokon, egyre több cég termékeit kezdte el reklámozni s végül körülbelül huszonhárom éves korában teljesült az álma és munkába állhatott, mint a Vogue egyik modellje. Göröngyös és hullámos utat tett meg, a szép külső egy önbizalomhiányos fiatal férfit takart, erről ő maga mesélt egy interjúban. Édesanyját egészen fiatal korában elvesztette, hosszú és kínzó betegségben, tüdőrákban. Kilenc éves volt és azok az utolsó emlékei az édesanyjáról, hogy a gyönyörű szőke haja csomókban kihullott, arca beesett, sápadt volt és olyan vékony, hogy attól tartott eltöri valamelyik csontját már pusztán attól, hogy ránéz. Az utolsó heteiben a kórházban, már jobban hasonlított egy csontvázra, mint egykori önmagára, ennek ellenére még suttogva énekelt neki, mikor önzőn erre kérte. Az apja a temetés után képtelen volt a fiára nézni, mert ahányszor rápillantott a volt feleségét juttatta eszébe. Szerette a fiát, a szerelmük egyetlen gyümölcse volt, mégis a gyász olyannyira elködösítette az elméjét, hogy teljes mértékben elzárkózott a saját fiától. Irodai alkalmazott volt egy könyvelő cégnél, fejére nőttek az elvárások, rengeteget dolgozott és még ez sem volt elég, a főnöke örökösen hajtotta. Emiatt még ingerültebbé vált, amit az egyetlen kéznél lévő emberen tudott levezetni, Jackson-on. Először csak ártatlannak tűnő megjegyzésekkel kezdte: “Hozhatnál haza jobb jegyeket is”; “Egyetlen dolgod van, hogy tanulj” és ehhez hasonlók, holott a fiú korántsem volt ostoba, javarészt négyes-ötös tanuló volt. Később viszont elkezdett egyre személyesebb hangvételű kommentárokat tenni, mint a: “Ha ennyit zabálsz, még kövérebb leszel” – holott világéletében vékonyabb testalkattal rendelkezett – “Ilyen ragyásan én utcára sem lépnék” és egyéb minősíthetetlen jelzők, amik egy ártatlan kamasznak, aki mindaddig hősként tekintett a saját apjára hatalmas döfést eredményezett az önbecsülésének. Jackson az interjúban kifejezetten kiemelte, hogy ezt a történetet nem önmaga sajnáltatása okán osztotta meg, hanem azért, hogy példát mutasson más kamaszoknak, akik hasonló családi helyzettel rendelkeznek. Hónapokkal későbbi szereplésében megosztotta, hogy egyik szabad délutánján elkezdte olvasni az e-mailjeit és rengeteg üzenet érkezett hozzá tinédzserektől, akiket otthon többnyire verbálisan bántalmazta valamelyik rokon és erőt adott nekik, hogy ne adják fel az álmaikat. Állítása szerint ez olyannyira meghatotta, hogy még aznap, egészen késő éjszakáig egyesével minden követőjének reagált pár biztató sorral.
Ahogy olvastam a sorokat, figyeltem az interjúról készült videókat, csak úgy zakatolt a szívem. Egyfelől a zaklatások súlyát a magam bőrén tapasztaltam s tudtam mennyire is fájó tud lenni és mérhetetlenül sajnáltam, hogy ezt a saját rokona által kellett megismernie, akinek teljesen ki volt szolgáltatva. Míg nekem ott volt a családom, akik szeretetet nyújtottak, amikor hazaértem, ő belekényszerült egy bántalmazó kapcsolatba. Másfelől pedig valahol csodáltam azt a huszonöt éves embert, aki ma volt. Rengetegen követték a napjait a médiában, fotózásról-fotózásra járt, partikról-partikra, hírességeket ismert meg és mindeközben nem felejtett el ember maradni. Amikor találkoztam vele, mármint nem amikor éppen igencsak hevesen letuszkoltuk a nyelvünket egymás torkán, hanem az irodában, egy visszafogott, szerény, szentimentális férfi rajzolódott ki előttem, aki mintha életében először vall érzéseiről bárkinek is. Ahogy tovább böngésztem törökülésben ülve, ölemben laptopommal és a macskámmal az oldalamon, döbbentem rá, hogy a jelenlegi magánéletét mondhatni elzárja a nyilvánosság elől. Vannak információk a gyerekkoráról és egyéb nyilvánvalók a munkájáról, viszont teljes mértékben elzárkózott a szerelmi életét érintő kérdésektől. Pletykák ugyan terjengtek arról, hogy egy milliárdos férfi, akivel sűrűn lencsevégre kapták a partnere, viszont ezt soha nem erősítette meg egyik fél sem. Ez a momentum hihetetlenül tetszett. Viszolyogtam az olyan emberektől, akik abból építettek maguknak követőtábort, hogy minden kis apró magánéleti dolgot megosztottak magukról, a párkapcsolatuktól kezdve a gyermekükön át a fogászati beavatkozásig mindent.
Mrs. Norris mocorogni kezdett, kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd egy sikkes mozdulattal leugrott mellőlem, hogy enyhén jelezze, itt az ideje a vacsora tálalásához. Felszökkent a bárpultra s nyávogásba kezdett. Felpillantottam az órára, ami nyolcat ütött. Észre sem vettem, hogy így elrepült az idő, amióta hazajöttem mást sem csináltam, csak kutattam. Nagy nehezen én is feltápászkodtam a szófáról, adtam neki fele-fele arányban száraz tápot és konzervet, majd melegítettem magamnak is egy tál tegnapról megmaradt tejszínes csirkét, hogy erőt gyűjtve tovább böngésszek. Ahogy leraktam a pultra a laptopom, Mrs. Norris hálája jeléül nekem dörgölőzött, majd beköltözött a hálószobába. Miközben őt elnyelte az álom én az egyik Jackson-os cikkben megjelölt oldalra tévedtem, ahol Edward-ról is ejtenek pár szót.
Edward Seon, Kyu-Bok Seon egy koreai iparmágnás gyermeke. Alapjáraton magától Edward-tól lényegében semmi nem tudható meg a magánéletéről, interjúkat nem vállal, kvázi őt csak a vállalata építése, gyarapítása érdekel. Viszont a család egyik régi barátja, aki szintén Amerikába költözött és ugyan már nem tartja a férfival a kapcsolatot, és a kilétét sem kívánta nyilvánosságra hozni, néhány – ahogy az újság írója fogalmazott – szaftos pletykát osztott meg a lap szerkesztőivel. A rejtélyes barát állítása szerint a Seon szülők mindig is két gyermeket szerettek volna, egy fiút, aki tovább viszi a céget és egy lányt, akivel az anyuka közös programokat szervezhet. Így nagy volt az öröm, amikor Ed bátyja, stramm és erős fiú megszületett. Rá két évre az anyuka nagyon szeretett volna már egy kislányt, így nekifeszültek a baba projektnek, ami olyan jól sikerült, hogy a nőnek ikerterhessége lett. Egy kisfiú és egy kislány. Az öröm, egyfelől nőtt, hiszen egy kislányuk született, másfelől viszont alábbhagyott, ahogy a lány mellé még egy fiút kellett felnevelniük. Edward volt a felesleges és egyáltalán nem kívánt gyermek. Az anya, ahol csak lehetett éreztette is a fiúval a tényt, miszerint őt egyikük sem kívánta. Hideg, zárkózott volt vele, anyai szeretet és biztonság egyetlen cseppjét sem kívánta a férfira pazarolni, ellenben a másik két gyermek a teljes elkényeztetésig mindent megkapott. A két gyermeket a végtelenségig piedesztálra emelték, ők tökéletesek voltak, míg Ed bármennyit is bizonyított, bármennyit is küzdött az nem volt elég. A koreai barát személyes családi ügyekről nem tudott konkrétan beszámolni, viszont érezhetően elhanyagolták a férfit. Tudomása szerint körülbelül huszonegy évesen telepedett le az államokban és még abban az évben megalapította a vállalatát. A semmiből küzdötte fel magát, lépcsőről-lépcsőre haladva.
A cikk még egyéb sikereit taglalja, amelyet a vállalat igazgatójaként ért el, viszont ez a falatnyi morzsa korántsem csillapította kíváncsiságomat. Többet s többet kívántam tudni róla. Vagy róluk? Az egyébként reálisan és objektíven gondolkodó agyamat megzavarta a tudat, hogy két férfi iránt is táplálok érzelmeket. Mert az kétségtelen, tagadhatatlan, hogy táplálok. Piszkosul vonzódtam mindkét félhez, de ez csak vágy volna? Ha az egész a szexuális kielégülésről szólna kopogtatnék az ajtajukon s leteperném őket, nem pedig azzal töltenék órákat a számítógép fölé görnyedve, hogy minél több információ csepphez hozzájussak. De létezhet jól működő kapcsolat, abból, hogy ha három férfi összekerül? A mai világ már sokkal elfogadóbb, mint teszem azt, húsz éve, viszont egy átlagos homoszexuális párt is megannyi atrocitás ér a mindennapokban, milyen jövője lenne egy poliamor kapcsolatnak? Lenne egyáltalán? Létezhet olyan, hogy ne csak egy gyertyatartó szerepét töltsem be, hiszen ők már hosszú ideje egymáséi? Elgondolkodtató kérdés számomra, hogy létezik-e az a bizonyos nagy Ő? Cikkek sokasága tódult elém a napok során, nem egy olyan helyzettel találkoztam, ami megcáfolja az igazi, vagy pontosabban az egyetlen egy igazi, nagybetűs Ő létezését. Sem nekem, sem a környezetemben élőknek nem volt ilyesfajta kapcsolata, nem is vágytam a monogám életformán kívül élni, egészen eddig a pillanatig.
Még két nap kellett, hogy lenyugtassam csapongó szívem. Fel akartam hívni a nővéremet, az egyik bizalmasomat, hogy kiöntsem neki a szívem, ám ez a helyzet merőben más, mint amikor a másságomról vallottam neki. Tasha-nak vallottam be először, hogy a szívem inkább a másik csapatba húz. Tizenöt éves voltam, ő tizennyolc és egy teljesen véletlen folytán megpillantott minket, az akkori gyerekkori szerelmemmel, a szomszéd David-del. David egyidős volt velem, félénk, szemérmes, ahányszor felé tévedt a tekintetem elpirult és egy mélyen vallásos család egyetlen fia volt. Mivel két különböző iskolába jártunk, így titokban a parkban találkoztunk délutánonként, ott általában egy jobban takart bokros résznél ölelkeztünk egy fa tövében. A szóban forgó napon Natasha is a parkban lógott a barátaival, amit természetesen csak később szúrtam ki. Ő az akkori fiújával, akit teljes mértékben titkolt a szüleink elől s aki mára már a férjévé vált, vészesen közeledtek a mi titkos részünkhöz, hogy pár percet kettesben tudjanak tölteni és pont abban a pillanatban léptek közel hozzánk, amikor elcsattant David és köztem egy csók. Tasha lefagyva bámulta a jelenetet, én pedig amikor elváltam a fiú ajkától és rádöbbentem, hogy lebuktam, félelmemben hazáig futottam, mintha bármennyi esélyem is lett volna elmenekülni tulajdon nővérem elől. Egészen késő estig bujdostam a szobámban, míg engedély nélkül benyitott s kiselőadásba kezdett a biztonságos szexről, arról, hogy két fiúnak is szükséges óvszert használni. Majd később megjegyzésbe még hozzáfűzte, hogy ő egyáltalán nem ítél el, szeret és én ugyanúgy a kisöccse maradok. A rá következő hetekben elég erőt tudtam gyűjteni Tasha-nak köszönhetően, akivel számtalanszor leültünk a témában beszélgetni, hogy a családom többi tagja előtt is előbújjak. A nagyobbak mind ugyanúgy fogadták, egytől-egyig. Több szexuális felvilágosítást kaptam azokban a napokban, mint egész addigi életemben. Volt ki vállat rántott, volt ki biztatóan nyilvánult meg s volt anya, aki állítása szerint mindig is tudta. Ha szembe jön velem az a kérdés, hogy milyen is a Tonkin család, ezekkel a jelzőkkel válaszolok rá: a végtelenségig bohém, szórakozott és spontán, kitartó, küzdő szellemű és jólelkű. Hiába nem egy vérből valók vagyunk, ezek a tulajdonságok mélyen bennünk vannak, ha be akarjuk ezt látni, ha nem. Ennek ellenére vagy épp, hogy kontrasztban, szeretem ép elmével látni a világot, realistaként s nem szívvel dönteni.
Viszont vannak olyan kérdések, akadályok, mérföldkövek, amelyek átlendülésén képtelenség nem a szívre hallgatni. Az agyam tudja, hogy orbitálisan hatalmas őrültség akárcsak vonzódni is két férfihoz egyidejűleg, ám a szívem, ahányszor újra s újra pörgetem szabadidőmben a róluk szóló cikkeket, heves lüktetésbe kezd. Nem mondom, hogy ez szerelem volna, mert ezt annak tudatában, hogy egyáltalán nem ismerem őket, ostobaság volna kijelenteni, ámbár többet érzek puszta sóvárgásnál. Meghasonlottam önmagammal. Egyik felem erre vágyott, másik pedig arra.
Ennek tudatában némaságba burkolózva telt a két napom. Elvégeztem a munkámat a tőlem elvárt precízséggel, de abban a pillanatban, amikor nem arra kellett összpontosítanom máris elfogott a bizonytalanság. Piszkosul próbálkoztam hátra lépni és objektíven szemlélni a helyzetet, ami a mások közötti konfliktus megoldásánál oly hatásosan bevált, mégis a saját csatám vívásánál elbukott.
Az ünnepek vészesen közeledtek és én olyannyira el voltam varázsolva, hogy még arról sem volt fogalmam, hogy mit vegyek Damian bátyámnak. Az évek során, ahogy nőttünk s egyre terebélyesebbé vált a család, hagyománnyá vált húzni karácsonykor, így nem (ha összeszámoljuk az egész rokonságot) harminc akárhány embernek kellett ajándékot venni, hanem egy személynek. Ezzel időt, energiát nyertünk és felesleges pénzkidobástól mentettük meg magunkat. Nálunk az ünnepek általában nem arról szóltak, hogy ajándékozunk, hanem arról, hogy egy helyen összegyűlik minden közeli s távoli rokon, hogy egy nagy vacsora alkalmával kibeszéljük az egész évben történteket. Ilyenkor összegyűlünk, általában az apai nagyszülőknél, akik távolabb élnek a várostól és ahol bőven van hely ennyi ember ellátására. Mindenki hoz magával valami apróságot, előre csomagolt süteményt, saját kezűleg készített salátákat, vagy akár üdítőket, alkoholt, az esetek nagy részében előre meg van beszélve, hogy ki mit hoz magával és olyan dél tájában mind megérkezünk a tanyára. Az esetek zömében hatalmas fejetlenség tudott eluralkodni ezeken a délutánokon, általában anya és a nagymama az, aki az asztalra csap, hogy kézbe tartsák a dolgokat.
Mindezek előtt túl kell élnem a mai napon megrendezett céges karácsonyi partit. Az elmúlt napok margójára, amikor is néhány kollégám, természetesen Steven társasága, úgy bámultak, mint a véres rongyra és ott tettek megjegyzéseket, ahol csak tudnak, nem igazán volt hangulatom a seggnyalás című műsorhoz, amelyet előadtak a vezetőségnek. Az egész eseményt egy kibérelt teremben rendezték meg, ahol svédasztalt állítottak, italpultot, a terem egyik felébe kör asztalokat, míg a másikban hagytak helyet tánctérnek, hátha valaki annyit vedelne az est folyamán, hogy ledobva gátlásait a parkett ördögévé válna. Amely valljuk be az itt töltött időm alatt és az eddigi munkahelyeimen tapasztaltakat alapul véve elég valószínű.
Miközben a bárpultnál álldogálva kortyolgattam a borom, mert máshogy képtelen volnék kibírni ezt az eseményt, tőlem balra sipítozás csapta meg a fülem. Edward összetéveszthetetlen alakja rajzolódott ki alig néhány méterre tőlem. Frissen borotvált arcán erős közöny tündökölt, minden alkalmazottjától próbált három lépésnyi távolságot megtartani. Amely valljuk be igencsak nehéz feladatnak bizonyult, úgy hogy kapásból négy nő, akárcsak a hiénák lecsaptak rá. Azután ahogy oldalra pillantva észrevett, szinte elsötétült a tekintete. Mások talán észre sem vették, ám én pontosan tudtam mit rejt az az átható, sötét tekintet. Kihúzott széles vállán megfeszült az egészen sötétszürke zakója, alatta a megszokott élére vasalt hófehér inggel s fekete nyakkendővel, melyet most feszülten birizgálni kezdett.
Végigfutott gerincemen a bizsergető érzés, ahogy eszembe jutott a péntek éjjel. A mézédes csókja észveszejtő íze, az izmos teste tökéletes melege. Farka ízét még most is érzem a számban. ‘Ó egek! Kimelegedve, kipirulva bújtam el poharam mögé. Pontosan tudta, hogy engem is milyen mocskos gondolatok árasztottak el. Meg akartam érinteni. Be akartam férkőzni inge alá. Érinteni akartam tökéletes testét. Bele akartam fúrni szőrös mellkasába arcom. Harapni, tépni akartam bőrét. És azt, hogy ő ugyanezt tegye velem. Éreztem, ahogy eluralkodik testemen a vágy, bizseregni kezdett az ágyékom s nagyot kellett nyelnem a borból, nehogy felnyögjek. Nem tudtam tovább ott állni és bámulni. Átsuhanva a tömegen beléptem a terem mellett elhelyezkedő mellékhelyiségbe. A csaphoz lépve kinyitottam azt s hideg vízzel próbáltam fröcskölni kimelegedett arcom. Nem gondolhatok rá. Azzal, hogy válaszadás nélkül újfent lefekszem vele vagy adott esetben velük, az nem olyan volna mintha minden csak a szexről szólna? A szexről, ami egyébként frenetikus élmény volt, és aminek gondolatától újfent éledezni kezdett a dudor a gatyámban.
Ajtó nyikordulás és puffanás. Fel sem néztem a kézmosásból, viszont mikor gyanús csend telepedett a helyiségre, kénytelen voltam felpillantani. Ed zilált alakja rajzolódott ki a tér gyér fényében. A világ összes lélekjelenlétét próbáltam magaménak tudni, ám amikor végig nyalt alsó ajkán, elpattant a húr. Egy gepárd sebességével szeltem át a köztünk lévő távolságot, hogy a karjába omolva magamhoz húzzam egy csókra. Abban a pillanatban, ahogy végigvezette rajtam a tekintetét már kőkemény voltam. A szájának mentol és pezsgő íze volt, és valami, ami megmagyarázhatatlanul bódító. Erősen rámart a fenekemre, amitől fel kellett nyögnöm. Ezt kihasználva átdöfte számba nyelvét. Villámcsapásként zúdult végig a gerincem mentén a vágy, egészen le a farkamig. Belekapaszkodtam, még inkább hozzá törleszkedtem. Ahogy test testnek feszült, ahogy összesúrlódott merevedésünk, megállt körülöttem a világ. Nem hittem, hogy ilyen szinten sóvárgok akárcsak egyetlen csókja után is. Vészcsengő villant fel bennem, tudva, hogy helytelen, amit most teszünk, de magasról tettem rá! Övénél fogva húzni kezdtem a legutolsó fülkébe.
— Nem csak a szex érdekel… - nyögtem a falhoz feszülve, a vécé papír tartón megtámaszkodva, félig kigombolt inggel, miközben a férfi szívta, harapta bőröm, morzsolta mellbimbóm és simogatta oldalam. Egy teljesen hihető mondat a jelenlegi cselekvésünk közepette. Belemosolygott nyakhajlatomba.
— Tudom. -
— Várj… - toltam el masszív mellkasát. — Komolyan mondtam. Nem vagyok kurva, nem teszem szét a lábam mindenkinek. És nem akarlak kihasználni. Nem akarom, hogy csak két test legyünk egymásnak, akik kedvükre kefélnek. - mert bassza meg, tényleg így gondoltam! Akarom őt. És akarom Jacksont. Mindenestül.
— Tudom. - felelte ismét. Értetlenül fürkésztem, hevesen dobogó szívvel. — Tudom, mert nem lehetett másképp. Nem engedtem volna, hogy másképp legyen. Ha olyan ember lennél, akit csak egy ütős szex érdekel, nem környékeztelek volna meg. Nem tettem volna ki annak se Jackson lelkivilágát, se a sajátomét. A héten többször láttalak és teljesen el voltál varázsolva, reméltem minket választasz, viszont amikor ma megpillantottalak, tudtam, hogy így fogsz dönteni. - csókolt meg lágyan, érzelmesen, lassan — Tudom, mert gyönyörű vagy. Tudom, mert okos vagy. Tudom, mert igazságos vagy, és kedves. És céltudatos, és becsületes, és toleráns. És kibaszott szexi. - meghatottan martam ajkára. Ha mondta is bárki rám ezeket a jelzőket korábban, az ő szájából mindez valahogy sokszorosan hatott rám. Fenekem alá nyúlt, én körbe öleltem széles csípőjét. Keményen, kíméletlenül dörgölőzött nekem.
— ‘Istenem, kurvára gyűlöllek! - felmordult, ahogy beletúrtam ébenfekete hajába s erősen megszorítottam tincseit. Ed mozdult. Lépett kettőt, lecsapta a vécé fedelét, majd ráültetett. Ott ültem zilált ruházatban, hevesen kapkodva a levegőt, egyik könyökömet megtámasztva a vécé tartályon. Amikor letérdelt elém, azt hittem megáll körülöttem a világ. Nadrágomhoz nyúlt kigombolta, lehúzta a sliccem, enyhén megemeltem a csípőm, ő pedig már le is tolta bokámig a ruhadarabot. Beleszédültem a vágyba. Óvatosan közel hajolt, először lassú körkörös mozdulattal cirógatta nyelvével szinte vérvörös, duzzadt makkom, azután rábólintott, ám nem kezdte el szívni, csak az ajkait zárta rá. Kínzott. Játszadozott. És még ez is piszkosul izgató volt. Egyre fokozatosabban lendül neki a feladatnak, csípőm pedig automatikusan felvette cselekvése ritmusát. Tudtam, hogy csendben kell maradnom, nehogy bárki is megneszelje, hogy mit csinálunk, de lehetetlen volt, hogy kibírjam. Most tudatosult bennem, hogy nyilvános helyen vagyunk.
Eltompult érzékekkel, léptek zajára lettem figyelmes. Ajtó nyílt, majd zárt. Néhány lépés a piszoárig, hallottam cipője kopogását. Dolga elintéztével pedig a víz csobogását. Én pedig véresre harapott ajakkal, összeszorított szájjal, ökölbe szorított kézzel valahol a szégyen és az arcpirítóan izgató élvezet határán küszködtem. Mindeközben Ed, mint akit megszállt egy kisördög, vagy inkább egy kibaszott szexdémon, szorgosan, átható tekintettel nyalogatta golyóim. Baszki. Komolyan most szopott le Edward Seon, a főnököm, a vállalat vezérigazgatója, a világ egyik legszexibb férfija éppen egy nyilvános helyiségben, ahová bármikor, bárki benyithat? És én már ennek a puszta látványától is elélveztem? Ó, igen! Zihálva húztam fel magamhoz egy csókra. Éreztem csókjában saját spermám ízét, de ez nem volt taszító, vagy undorító, vele még ez is tökéletes volt.
— Utállak… - suttogtam kielégülten.
Az autóban ülve nem kezdtem el értelmetlen, zavaros dolgokon gondolkodni, mely javarészt a kiszámíthatatlan jövőt taglalja. Helyette elterpeszkedtem és csak egyszerűen élveztem ahogy bizsereg a testem a kielégültégtől és a boldogságtól. Ed átkarolt és a vállára húzta fejem. Felpillantottam rá. Játékosságtól, csintalanságtól és örömtől szikráztak étcsokoládé szemei. Olyan volt akárcsak egy édes kisgyermek, aki most járt először életében Disneyland-ben. Ártatlan volt, önfeledt és gyermeki, mintha még fél órával ezelőtt nem a szájában lettem volna. Addig izegtem-mozogtam, amíg oda nem tudtam hajolni hozzá egy könnyed csókra. Imádtam. Úsztam a gondtalanságban, már-már megrészegültem tőle. Mintha ezzel az estével megváltozott volna valami igazán lényeges önmagammal kapcsolatban. És talán ez így is volt rendjén. Elhúzódtam s noha ő kívánta elmélyíteni csókunk, rajtunk kívül még ketten foglaltak helyet az autóban. Jobbnak láttam mára befejezni a nyilvános tetteket. Már a gondolattól is kimelegedtem.
Edward bemutatta a két férfit, még a rendezvényhelyszín parkolójában. Míg én még mindig pihegtem, zavart voltam és csak hebegni-habogni voltam képes, ők rendezettek, jól öltözöttek, kimértek voltak. A sofőr ismerős volt, több mint valószínű, hogy múlt alkalommal is vele utaztunk. Harrison idősebb, olyan negyvenöt év körüli volt, barna frizurájában már meg-megjelentek az ősz hajszálak. Sportos, bár enyhén pocakos, sármos, bár borostás, kedves, bár csendes. A másik fickó, Andrew kigyúrt volt, magas, marcona. Katonásan lenyírt aranybarna haja volt, elképesztő mellizma, vastag combja és zord tekintete. Mint akit egy akciófilm forgatásról csakliztak el. Még azt is meg mertem kockáztatni, hogy a sport zakója alatt fegyver is lapul. Jobb is volt nem belegondolni.
Az autóút viszonylag rövid volt, kellemessé tette az esti kocsikázást Ed simogató ujjai s meleg teste, melyre féloldalasan rá dőlhettem. Már-már félig elbóbiskoltam, amikor bekanyarodtunk egy parkolóház bejáratához. Harrison egy végtelennek tűnő számsort gépelt be, melyet láthatóan fejből tudott. Ez valahogy múlt pénteken, teljesen felajzva nem tűnt fel. A parkolóházban tettünk néhány kanyart, szebbnél-szebb autók mellett suhantunk el, majd végül egy Seon táblával ellátott helyre leparkoltunk. Míg én nagyot nyújtóztam, addig a két férfi azon nyomban kipattant s már nyitották is a hátsó ajtókat. Ugyan nagyot pislogtam rajta, ám sodródtam az árral. Ed megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat, mintha ez a világ legtermészetesebb tette volna, majd elköszönt a másik kettőtől. Mi rögtön az autó melletti lifthez léptünk, míg ők egy kissé messzebb lévő ajtó felé. Ha tippelnem kellett volna, amolyan alkalmazott bejárat lehetett. A Lift kinyílt, majd hangos csattanással be is zárult mögöttünk. A férfi előhúzott a zsebéből egy platinakártya szerűséget, odaérintette egy panelhez, majd a felvillanó billentyűzet segítségével beütötte az emelet számát. Az egész egyidejűleg volt hihetetlenül bizarr és luxus élmény.
A lift végtelenül hosszúnak tűnt a huszonötödikig és fülledtnek, és izgatónak és már értettem múlt alkalommal miért inkább egymás ajkainak szenteltünk nagyobb figyelmet. Láthatóan egyre gondoltunk abból kifolyólag, ahogy cinkosan összemosolyogtunk. A lakás csendes volt, bár a felkapcsolt fények arra engedtek következtetni, hogy volt itthon valaki. Csendesen levettük kabátunkat, cipőnket, ezeket Edward rendezetten a helyére is pakolta.
— Szívem, megjöttem és van egy meglepetésem is! - kiáltotta Ed. Nem tudtam eldönteni, hogy a becenév hallatán vagy a tudattól, hogy Jackson is itthon van kezdett ütemesebben verni a szívem. Tenyeremet megragadva húzott maga után egy édes mosoly társaságában. Egy percre sem hagyta, hogy egyedül érezzem magam.
— Nekem is! - hallatszott, ha emlékezetem nem csalt, akkor a hálószoba felől hangja. Megmagyarázhatatlan izgalom árasztott el. Ahogy irányt vettünk a balra található háló felé, a kis folyosón lévő falakon nem tájképek, családi fényképek sorakoztak, mint sok más háznál, hanem hatalmas modell portrék, ikonikus ruhadarabokkal. Valahogy ez kevésbé tudott meglepni, lemertem volna fogadni, hogy ez az egész Jackson műve. Annyira rá vallott. Mindezen gondolatok, meglátások abban a pillanatban szertefoszlottak, amint megpillantottam a hatalmas franciaágy közepén, a könyökén támaszkodva fekvő férfit. Jackson meredező farokkal, teljesen meztelenül terült el a bútor szivacsán. Mekkora ostoba voltam, amikor azt gondoltam, hogy a libidóm a ma szerzett fergeteges élvezet után nem szárnyalhat magasra. A világ leggyönyörűbb képe tárult elém, ahogy a férfi pajkosan kipirult arccal, beharapott ajakkal önmagát simogatja. Tizedmásodperc alatt vált ismételten fájdalmasan szűkké nadrágom.
— Hű, úgy látom te nyerted a meglepetést! - kuncogta pajzán hangon a szőkeség, ahogy végigvezette rajtam tekintetét. Hát pedig szerintem, drágám messzemenőleg te nyerted ezt a versenyt! Ed egyetlen szó nélkül kezdte levetni magáról zakóját, szinte majdhogynem széttépte ingét kigombolás közepette s félmeztelenül rántotta magához párját, hogy kicsókolhassa belőle a szuszt. Őszintén megvallva nem éreztem féltékenységet vagy irigységet, vagy ha igen, azt is csak azért, amiért engem kihagytak a mókából. Színtiszta, ösztönös vágyat éreztem. De az, mintha elborította volna elmém. Edward tépte az ajkát, csókolta, harapta. Dörgölőzött hozzá, szinte belebújt a másik hófehér bőrébe. Akárcsak nemrég az enyémbe. Addig a pontig bírtam tétlenül, egyhelyben tobzódni, amíg a férfi le nem tolta a nadrágját.
Az ujjaim maguktól mozdultak, oda sem figyeltem és már egy szál semmiben törleszkedtem közelebb hozzájuk. Jackson irányában elfogott egyfajta leküzdhetetlen dominancia. Egész életemben nyilvánvalóan passzív fél voltam minden aktus közben, most mégis egyszerre éreztem magam ennek is és annak is. Kívántam elmélyedni a szőkeségben s mindeközben kívántam magamba fogadni Ed-et. Ezt a fajta kettősséget alapjáraton nem tudnám hova tenni, ám jelen állás szerint túl csábító a két férfi puszta látványa is, hogy gondolkozni tudjak.
Ed felemelkedett, hagyta, hogy kiélvezzem azt az uralkodó ösztönt, mely most beborított. Felhasaltam az ágyra, pontosan Jackson fölé. Szinte belepréseltem a matracba ahogy téptem vékony, nedves ajkát. Fokozatosan haladtam lefelé, siettem és mohó voltam. Nyelvemmel megtaláltam ágaskodó mellbimbóját, megcsavartam, fogammal először finoman, majd durván húzni, harapni, játszani kezdtem vele. Nem tudott betelni vele. Imádta, pontosan tudtam. Nyögött s olyan vehemensen dörgölte ágyékomhoz sajátját, hogy már csak ennyitől képes lettem volna elmenni.
— Ez az, bébi, élvezd! - búgta, inkább morogta vágytól elsötétült hangon Edward közel férkőzve hozzánk. Végig csókolt gerincem vonalán, egészen le a járatomig. Ahogy érezte, hogy ívbe feszül a hátam a meglepettségtől és az ismeretlen újtól, várt néhány pillanatig, majd lassú, körkörös mozdulattal ingerelni kezdte a vágatott. Nem tudtam, hogy mitől fogok a karjaikban összeesni, az intenzív vágytól, vagy az ismeretlen szégyentől. Amit ebben a pillanatban éreztem az messzemenőleg túlszárnyalta az összes eddig megtörtént együttlétemet. Soha nem kívántam, hogy bárki is kinyaljon, sőt ódzkodtam az egész procedúrától, viszont a mai nap felér egy történelmi eseménnyel. Hiszen bassza meg, ez rohadt izgató! Nem bírtam magammal, a testem és az elmém két külön síkon mozgott. Több mint valószínű, hogy ennek okán nyomtam magam közelebb a forró, puha nyelvére. Nem tétlenkedett, két félgömbömbe mart erősen, kíméletlenül, hogy széthúzva azt még közelebb férkőzzön hozzám. Jackson mindeközben feljebb tornázta magát, hogy az ágyéka egy szintben legyen a fejemmel. Tudtam mit akar, nem is rejtegette kívánságát. Erősen, kíméletlenül a hajamba túrt, megragadta s lenyomott ágaskodó merevedéséhez. Nem akart finomkodást, kőkeményen meg akarta baszni a számat. És én engedtem neki. Olyan ütemben ringatta a csípőjét, amilyenben mozgatta fejemet. Durván és gyorsan. Fordult a kocka. Úgy éreztem most engem uralnak, most engem használnak ki önös élvezetük kielégítésére. És ez talán túlságosan is felizgatott.
Ed elszakadt tőlem, elhúzódott majd hallottam a síkosító fedele pattanó hangját. Először magán kente szét a gélt, majd szép lomha, körkörös mozdulatokkal szétkente bejáratomnál. Sokkal finomabb, érzékibb volt az én testemmel, mint Jackson-éval. Az ő testük már sokkal jobban összecsiszolódott, tudták mi jó a másiknak, hogy meddig mehetnek el, mit használhatnak, vagy éppen hagyhatnak el szex közben. Velem mindez még új volt. Az én testemet nem ismerhették. Nem tudták a határaimat, a gyengepontjaimat vagy a tűrőképességemet. Ahogy én sem az övéket. Mindezek felfedezése már alapjáraton egyfajta felfűtött érzelem volt.
Imádtam óvszer nélkül szeretkezni, ám az eddigi tapasztalatokból kiindulva gélre mindig szükségem volt, hogy kellőképpen élvezni tudjam a partner méretét. Nekem nem volt elég a természetes síkosító, mint múlt alkalommal a göndörnél. Ezt pedig valahogy pontosan érezte a férfi. Figyelt a jelekre. Figyelt rám, a testemre. Hiába hajszolta az élvezetet, azt akarta, hogy én is kielégüljek, ne csak egy használati tárgy legyek. És bassza meg! Ahogy becsusszant a testembe, lehetetlenség volt nem élvezni. Felakadt a szemem egy pillanatra, felnyögtem, ő pedig mélyen felhördült. Én ugyan ösztönzően, mohón toltam felé fenekem, ő megmerevedve mélyen a csípőmre mart.
— Ha megmozdulsz elmegyek! - hörögte szenvedélytől eltorzult hangon. Jackson elkuncogta magát.
— Csak nem szűk? - incselkedve emelte meg fejem, hogy az ajkamhoz tudja dörgölni farkát.
— Kibaszott szűk! - valahol mélyen pokolian imponált ez az egész szituáció, ám most jelenállás szerint kínlódtam a vágytól. Akartam, hogy mozogjon, hogy basszon. Durván és kegyetlenül. Jackson játékosan küldött egy csókot párjának, majd négykézlábra támaszkodva mélyen lenyelte tagom. Először lassan izgatott, a makkom körül körözött nyelvével, még csak most vettem észre, hogy ezüstgolyó ékeskedik nyelve közepén. Múlt alkalommal ‘bizisten nem volt behelyezve a piercing a nyelvébe, mert egy ilyen élményt soha nem felejtenék el. Látta mennyire élvezem, mert hergelt, ingerelt az ékszerrel, játszott nyelvével a farkamon. Majd bő nyállal mélyen nyelte, ütemesen és kíméletlenül szívta. Ha Ed nem feszült volna teljes mellszélességgel a hátamnak, valószínűleg összecsuklottam volna. Ő sem tétlenkedett, amint megérezte, hogy kellőképpen hozzászoktam méretéhez, kihúzódott egészen a makkjáig, majd keményen döfte belém egész hosszát.
— Ó, igen! - imádtam. Akartam. Élveztem. A frenetikus élvezet mégis akkor talált meg, amikor Jackson elém térdelt, bepozicionálta magát s ráereszkedett a nyáltól és előváladéktól síkos farkamra. Csillagokat láttam. Itt már nem én irányítottam, képtelenség is lett volna. Élveztem, hogy élveznek és mindeközben élvezetet is nyújtok. Földöntúli tapasztalat volt. Edward durva, korántsem finomkodó tempót diktált. Előre nyúlt, megfogta Jackson kezét.
— Élvezet, ahogy kúr téged? Élvezed a farkát? - nem tudtam betelni azzal, hogy az egyébként egyáltalán nem káromkodó férfi az ágyban vad volt, szenvedélyes és trágár. Beindított.
— Imádom! -
Nem kellett sok, pár intenzív perc, hogy hátravetett fejjel, felakadó szemmel átadjam magam az élvezetnek. Túl jó volt, túl tökéletes és túl intenzív. Edward hibátlan, hatalmas, vastag tagja és az ütős technikája, na meg Jackson forró, szűk teste túl mélyenszántó volt, túl átható. És ahogy szinte másodpercekre rá láttam elélvezni őket is, az túl szemet-gyönyörködtető volt. Megpecsételt az érzés és nem eresztett. Nem tudom, hogy hogy élhettem eddig. Olyan mintha eddig nem is éltem volna, csak tengődtem volna várva erre az estére, hogy örökre megváltoztassa a szexualitáshoz való viszonyomat.
Hosszú óráknak tűnő percre volt szükségünk, mire valamelyest a tudatunkba szökött a valóság. Zihálva, zakatoló szívvel öleltük egymást. Bárki bármit mond, igen is rettentően fontos az együttlét utáni összebújás. Az a bizalmas pár pillanat, amíg nincs senki más csak mi. Nincsen józan ész, nincsenek pesszimista gondolatok, társadalmi megítélés, csak a mi teljesen csupasz valónk. Ed magára húzott, hátamon fekve oldalasan neki támaszkodtam, míg Jackson félig rajtam csüngve belefúrta arcát nyakhajlatomba. Megszállt a nyugalom. Békét és melegséget éreztem a szívemben. Azt éreztem, hazaérkeztem. Nem számított hol jártam eddig, most otthon voltam. A szívem révbe ért, megtalálta azt a helyet, ahol a legszívesebben él.
Még, ha az agyam nem is, a szívem tudta, hogy ez a szerelem.
Mindenkit megnyugtatok, hogy nem csak a szexről fog szólni a történet. Tudom kicsit erős kezdés, de higgyétek el ki fogja forrni magát a történet!
Köszönöm, hogy elolvastad, még találkozunk.
Millió puszi!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése